Az Angliába utazók jelentős része szerintem nem nagyon jut ki Londonból (és annak szűk vonzáskörzetéből). A városka, ahol élünk, London Waterloo pályaudvaráról nagyjából negyven perc vonatútra fekszik (a forgalomtól és az aktuális sztrájkoktól függően), a Surrey-dombok bejáratánál. Ez angol viszonylatban nagyon közelinek mondható, sok dologban mégis elég távol van tőle.

Surrey Anglia egyik leggazdagabb (és emiatt aztán legdrágább) megyéje, tele kastélyokkal és udvarházakkal. A környéken élő hírességek száma meghaladja egy átlagos bulvármagazin heti keretszámát (hogy mást ne mondjak, állítólag Michael Caine és Andy Murray is itt lakik a szomszédban), és az sem ritka hogy a királyi család valamelyik tagja erre látogat. Területét tekintve egyébként elég kicsi, csak a 35. a 48 angol megye között. Mai egyik főszereplőnk, a Box Hill több ok miatt is különleges. Egyrészt ez Surrey egyik legmagasabb pontja (a maga 211 méterével...). Ami ennél talán egy kicsit izgalmasabb, hogy állítólag itt található az Egyesült Királyság és Európa egyik legöregebb érintetlen erdeje.

Rögtön a dombság bejáratánál az első megállónk a Norbury-park. Bár sok látnivaló nincs itt, a kilátás, és a szabadon legelésző tehenek miatt mégis érdemes erre sétálni.

Ha már séta, akkor érdemes innen egy kicsit továbbmenni, majd az A24 jelű útról a térképen is alig jelzett Mickleham felé kanyarodni. Mint azt újonnan szerzett félig angol, félig magyar barátunktól megtudtuk, az angolok remek érzékkel építenek piszok nagy iskolákat a semmi közepére, ennek egyik jeles példája a micklehami Box Hill School.

A városka ezen kívül nagyon büszkén hirdeti (a templom kapuja mellett, egy hirdetőtábla alján), hogy már a Domesday Book (Ítéletnapi könyv) is említést tesz róla. Ez egyébként tényleg szép teljesítmény, mert a fent említett könyv megírását még Hódító Vilmos rendelte el 1085 karácsonyán...

Innen nem messze, a fák között lapul Juniper Hall. A 18. században épült ház eredeti rendeltetését tekintve (nyers fordításban) nyilvános ház volt. Rossz az, aki rosszra gondol, az angoloknál ez mindösszesen annyit jelent, hogy engedélye volt sör és cider árusítására. Az épület hosszú története során otthona volt például a francia forradalom elől menekülő nemesség egy kisebb csoportjának (többek között XV. Lajos unokájának), és a normandiai partraszállásban részt vevő kanadai katonáknak.

A háztól kb. 500 méterre indul a Box Hillre vezető, a nevének megfelelően elég kanyargós Zigzag road. A nagyjából másfél sávon sajnos osztoznak a biciklisták, a két irányban közlekedő autósok, és a legbátrabb gyalogosok (plusz az élmény fokozására néhány fekvőrendőr), ami néha egészen kalandossá teszi a feljutást. Ha autóval megyünk (ahogy mi is), azt a hegy tetején két parkolóban is le tudjuk rakni (mindkettő fizetős, 5 font egy napra). A parkolóból/látogató központból két irányba indulhatunk, a kilátó, vagy a régi erőd felé (ami aztán egy másik kilátóponthoz vezet). Mi a kilátó felé indultunk, ami kb. 3-400 méter nagyon könnyű sétára van. A legtöbb kiránduló egyébként innen csodálja a kilátást, szóval elég nehéz úgy fotózkodni, hogy ne lógjon bele valaki a képbe. Innen az erdőn keresztül (nagyjából a gerincet követve) átsétálhatunk a domb másik oldalára, ahol már sokkal kevesebben vannak, és a következő kép fogad.

A séta itt nagyjából véget is ér, de aki még érzi magában az energiát, az lesétálhat (a lustábbak leautózhatnak) a hegy lábánál lassan hömpölygő (vagy az időjárástól függően éppen csordogáló) Mole folyóhoz, ahol a legbátrabbak életük kockáztatásával búcsúzóul átkelhetnek a Stepping stones kövein.