Először 10 évvel ezelőtt jártam La Rochelle-ben, egy nemzetközi fiatalokból álló csapattal. Mivel ezeket az élményeket átszőtte a fesztiválhangulat, és 10 év alatt amúgy is hajlamosak megszépülni az emlékek, kicsit féltem a visszatéréstől. Már előre szabadkoztam, hogy nem is biztos, hogy olyan jó, mint amilyenre emlékszem... Szerencsére a félelmem nem igazolódott be, és kijelenthetem, hogy aki Nyugat-Franciaországban jár, annak érdemes egy pár órát rászánnia erre az óceánparti városkára.

La Rochelle szerencsés fekvésének köszönhetően már a XII. század óta funkcionál kikötővárosként. A város több mint 900 éves története alatt hol francia, hol angol fennhatóság alá tartozott, mindeközben pedig többször került vallásháborúk középpontjává. A város központja ma is a régi kikötő. Innen a legtöbb látványosságot rögtön le is fotózhatjuk, majd bevethetjük magunkat az éttermekkel és fagyizókkal zsúfolt belvárosba.

De kezdjük az elején. A parkolásra több lehetőség van, aki teheti, annak érdemes a Saint Jean D’Acre nevű parkolót megcéloznia, ez ugyanis közvetlenül a kikötő mellett van. Érdemes azonban tudni, hogy a híres júliusi fesztivál idején ide épül a színpad (szerintem elég jó helyszín...), tehát ebben a pár napban másik megoldás után kell nézni (Parking du Bastion, Parking Verdun, Parking Jean Moulin…).

Ha sikerült a Saint Jean D’Acre-ban helyet találni, akkor már elő is készíthetjük a fényképezőt, hiszen a kocsiból kiszállva rögtön a legfontosabb látnivalókba botlunk. A két egymással szemben lévő torony, a Tour Saint Nicolas és a Tour de la Chaine a XIV. században épült. Fő funkciójuk a régi kikötő védelme volt. Utóbbiban - ahogy a neve is mutatja - azt a hatalmas láncot őrizték, melyet esténként kifeszítettek a két torony közé, ezzel elzárva a kikötő bejáratát.

Ettől a toronytól a városfalon épült utca vezet az egy évszázaddal fiatalabb Tour de Lanterne-hez. Ez egyfajta világítótoronyként (lásd ismét a torony nevét) jelezte a közeledőknek a kikötő bejáratát. Érdekesség, hogy a háborúk alatt mindhárom tornyot börtönként használták, a Lanterne-ben ma is láthatók a rabok által a vastag falakba vésett nevek. Innen alig 100 méterre fekszik a Parc Charruyer. Ez a gyönyörű park ideális egy nagy sétára, vagy akár egy kis pihenésre is, ha azonban csak pár óránk van, talán érdemes ezt a végére hagyni, és inkább valamelyik kis utcán visszasétálni a kikötőhöz.

A Vieux Port, azaz a régi kikötő mentén rengeteg étterem, nyáron pedig kirakodóvásár és utcai művészek várják az arra járókat. Az egykori városkapu tetején a nagy órával (la Porte de la Grande Horloge) szintén a város egyik fontos látnivalója.

Aki ezen átmegy, az bárokkal és boltokkal zsúfolt kis utcákban találja magát. Innen kb. ötperces sétára van az Hotel de Ville, azaz a városháza. Az épület több különböző részből áll össze, melyeket különböző korokban építettek, ennek megfelelően építészeti stílusuk is különböző, a reneszánsztól a gótikuson keresztül a neoreneszánszig. 2013 júniusában az épületben elektromos tűz keletkezett, amely megrongálta az egész tetőszerkezetet, és az első emeleti Grande Salle-t, ami a polgármesteri hivatal reprezentatív eseményeinek fő helyszíne volt. Az épület szerencsére nem égett le teljesen, de jelentősen megrongálódott, a renoválási munkálatok ma is tartanak. 

Akit érdekelnek a régi templomok, annak érdemes felkeresnie a Cathédrale Saint Louis-t és az Église Saint Sauveur-t. Mindkettő a XVIII. században épült és a városházától –különböző irányban- csak pár percre vannak.

Ha több mint néhány óránk van ennek a középkori városkának a megtekintésére, akkor a parkon kívül érdemes felkeresni a város múzeumait. Az oceanográfiai múzeum és a bunker, mely a város II. világháborúban betöltött szerepét mutatja be, rossz időben is jó program lehet. Akinek ennél is több ideje van, annak pedig érdemes áthajóznia a közeli Ré szigetére, vagy ellátogatni a tévés vetélkedőből ismert Fort Boyard-hoz, amelyről Vauban márki, hadmérnök tábornagy állítólag a következőt mondta: "Uram, könnyebb volna a Holdba harapni, mint ilyen helyre erődöt építeni."