Amerika keleti partján tett sétánk után (lásd a bejegyzéseket Bostonról és környékéről) vegyünk egy mély lélegzetet (meg egy repjegyet) és ugorjunk át a kontinens távolabbi oldalára. Mivel a legtöbbet munka miatt utazom, ezért aztán elég kevés időm jut egy-egy város vagy környék bemutatására. Nem is céloztam meg a lehetetlent, hogy mindent végignézzek LA-ben, a szűk három óra egy forgalmasabb napon még arra is kevés, hogy keresztben átautózzunk a városon. Nekem szerencsém volt, mert a déli pangásban autóztam, de állítólag a La La Land első jelenete mindennapos (oké, nem az éneklő-táncoló emberek), a legnagyobb csúcsforgalomban ugyanis az úthálózat 80%-a bedugul.

De kezdjük talán az elején. Az első benyomás rögtön a reptéren éri az embert, esetemben ez a LAX Nemzetközi reptér volt. Európa legtöbb repülőterén a bérelt autókat általában még a terminálon, vagy a reptérhez hozzánőtt parkolóházból lehet átvenni. Az első sokk akkor ért, amikor kiderült, hogy itt még a garázsig is busszal kell menni - várjak a terminál előtt, minden kölcsönzőnek saját járata van, majd ők átvisznek... A második sokk az autó felvétele volt. Gondoltam, hogy egyedül utazom, nem kell óriási autó, de mondjuk legyen legalább közepes, hogy ne féljek annyira az amerikai monstrumoktól. Ezt nagyjából elő is adtam az irodában, az úriember készségesen fel is ajánlott egy két ajtós autót, gondoltam az remek lesz. De erre a látványra azért álmomban sem számítottam:

A gondom csak az volt, hogy még a, sosem vezettem automata váltós autót, b, főleg nem sportkocsit. De ezen igazán megpróbálja magát túltenni az ember. Azon már nehezebb, hogy amikor beültem, annyira magas volt a felszereltség, hogy még az ülést sem tudtam normálisan beállítani (igazán jól jött volna egy használati utasítás a gombok tengeréhez...).

És most jöjjön pár érdekes tény a városról. A területet a portugál Juan Rodriguez Cabrillo foglalta el helyi őslakos indiánoktól (Tongva és Chumash törzsek), és nyilvánította spanyol (!) területnek. A várost azonban hivatalosan csak Felipe de Neve, spanyol kormányzó alapította 1781-ben. A terület 1821-ben függetlenedett a spanyoloktól és mexikói fennhatóság alá került. Végül Californios 1847-ben az amerikai-mexikói háborút lezáró egyezménnyel került amerikai ellenőrzés alá. Területe és lakossága vonzáskörzetével együtt körülbelül Budapest négyszerese. Bostonnal ellentétben a város már tervszerűen épült, jellemzőek rá a hosszú sugárutak (pl. a 69 km-es Sepulveda Boulevard, vagy a 97 km-es Foothill Boulevard). Felhőkarcolók főleg csak a belvárosban találhatók, a város többi részén inkább az alacsony épületek dominálnak.

Mivel a munka után körülbelül három órám maradt a következő repülésig, úgy döntöttem, hogy megnézem a város egy (két?) legjellegzetesebb látnivalóját - a híres Hollywood feliratot és a Griffith-obszervatóriumot. Ami rövid olvasgatás után kiderült, hogy a Hollywood feliratot nem nagyon lehet közelről megcsodálni (kivéve, ha az ember helikopterrel megy). Ennek egyik oka, hogy egy nehezen megközelíthető hegyoldalon van, a másik pedig, hogy egyébként is tilos hozzá közel menni (állítólag a rendőrség 24 órás őrizetet biztosít az óriási betűknek). Szóval ha az ember két (vagy több) legyet akar ütni egy csapásra, érdemes felautózni a Griffith-obszervatórium parkolójáig (az árak meglepő módon elviselhetőek), innen pedig már csak egy könnyű séta a hegy teteje és a remek kilátás a feliratra. A csillagvizsgálóba ingyenes a belépés, szóval ha már itt vagyunk (és velem ellentétben van rá időnk), akkor érdemes bemenni. Az autóút egyébként a város villanegyedén keresztül vezet, szóval kis szerencsével akár sztárokkal is szelfizhetünk. 

A kilátótól nekem sajnos már a reptérre vezetett az utam, de ki tudja, talán legközelebb többet látok a városból.